Klió 2001/2.
10. évfolyam
Az európai zsidóság társadalomtörténeti vázlatát tartalmazó könyv szakít a hagyományos kronologikus eseménytörténettel. Az időbeli összefüggések megtartása mellett csupán adatszerűen utal a zsidóság kultúr- és vallástörténelmére. Ehelyett tematikus kérdésköröket jelöl ki, melyek keretében a zsidóságot érintő események, történelmi, szociológiai, demográfiai folyamatok elemzését nyújtja, kölcsönvéve a szociológiában vagy éppen a politikatudományban használatos fogalmakat azért, hogy a közel 2000 esztendő gazdag eseménytörténete ne vesszen el a historiográfiai részletekben.
Európa zsidóságát, mint kollektívát kiemeli a kontinensen meggyökerezett diaszpórák közül. Számos ok felsorolásával indokolja választását, anélkül, hogy a zsidó identitás körüli konfliktusba beavatkozna, csupán reflektálni igyekszik azokra a kérdésekre, amelyek szorosan összefüggnek Európa integrációs folyamatában való részvételükkel. A kollektív identitástudat, annak fenntartása, aktualizálása, átörökítése, valamint a zsidóság demográfiai súlya a történelemben egyedülálló szerepet biztosít számukra, bár ez a szerep többféleképpen is leírható és értelmezhető. A szerző megpróbálja feltárni a zsidóságot érintő események belső logikáját, kitágítva ezzel a társadalomtörténet egyébként megszokott kereteit. Magát a zsidóság fogalmát, a vallási és származási hovatartozáson alapuló meghatározást, mint definíciót sem kezeli magától értetődő módon. A csoporthoz tartozás ismérveit, magát a közösség társadalmi természetét is különböző módon közelíti meg, lehetőséget adva a további kutatásra, illetve értelmezési lehetőségek felvázolására. Magát az eseménytörténetet a bibliai zsidó vallás (mozaizmus – Mózesről) időszakának lezárulásával, az ókori zsidó állam pusztulásával, a jeruzsálemi templom i. sz. 70-ben történt lerombolásával indítja. Röviden bemutatja, hogy mint minden vallás, a zsidó vallás is fokozatos fejlődésen ment át, egyesítve magában mindazokat a vallási elképzeléseket, szertartásokat és szokásokat, amelyek a különböző etnikai elemekből kialakuló zsidó nép társadalmi fejlődésével kapcsolatban létrejöttek. Ilyenek pl. az ősközösségi totemizmus nyomait őrző étkezési tilalmak, amelyek tiltják bizonyos állatok, állati testrészek és a vér élvezetét, vagy a körülmetélés szokása, mint az ősi időkből származó mágia legismertebb maradványa. Vázlatos ókortörténeti kitekintést ad, miszerint a zsidók ázsiai típusú, tisztán vallási meghatározottságú társadalom tagjaiként képesek voltak megőrizni összetartozásukat a Mezopotámiába való elhurcolás („első száműzetés"), a babiloni fogság, a hellenisztikus hatalmak támadásai, stb. közepette, ellenállva akár az erőszakos hellenizálási törekvéseknek is, bár ezzel párhuzamosan bemutatja, miként erősödtek fel kapcsolataik a görög világgal. A zsidó kolóniák megjelenése egyes hellenisztikus városokban (pl. Alexandria), a kereskedelmi és kulturális befolyás növekedése, majd Erec Jiszráél római fennhatóság alá kerülése mind „szükséges" volt ahhoz, hogy a zsidóság Európa kultúrájának része legyen. Némi belső önállóság biztosítása mellett Nagy Heródes utódai már Róma hűbéresei lesznek. A zélóták felkelését (i. sz. 66–70) követően Titus légiói végérvényesen lerombolják a Jeruzsálemi Szentélyt, majd a Bar-Kochba vezette Róma-ellenes lázadás (i. sz. 132–135) után fokozatosan áttevődnek a zsidó népesség központjai kontinensünkre. Gyors történeti átvezetés után a Konstantin császár uralkodásától (306–337) számítható keresztény térhódítás tanúi lehetünk, mely az eseményeket követve, majdhogynem természetes módon rendítette meg a zsidóság státusát. A szerző témaválasztása a maga nemében nem egyedülálló, hiszen a század utolsó negyedében jelentős összefoglaló munkák születtek, melyek megpróbálják végigvezetni a jelenkori zsidó népesség kialakulását, a népességi viszonyok fejlődését Európában egészen a modern antiszemitizmus elméleti és gyakorlati megjelenéséig. A könyv vázlatosan ismerteti a keresztény antijudaizmus ideológiájának kialakulását. Ez csaknem egyszerre táplálkozott társadalmi és teológiai forrásból, s az egyházi hatóságok kodifikálása után dominánsan vonul végig a zsidóság európai történetén, mint ahogy már a korai egyházatyáknál (Szent Ágoston) a zsidók, mint a kereszténység győzelmének tanúi jelennek meg. Ennek lenyomatát a zsidóság élményvilágában követi nyomon a szerző. A szinte állandóságot mutató kollektív viselkedési mintával, mely a keresztény korszak kezdetétől egészen a felvilágosodás koráig megszakítás nélkül jellemezi a zsidóságot, magyarázza a diaszpóra társadalomtörténetének egyik legjellemzőbb sajátosságát, ami leginkább a társadalmi-gazdasági mobilitásban, illetve a sajátos szakmai rétegződésben jut kifejezésre. Az identitás megtartásának igénye, valamint fenntartásának körülményei akkor is azonosak voltak, amikor az asszimilációs kihívás radikálisan kívánta megváltoztatni a zsidó csoportazonosság külső, illetve belső feltételeit. A szerző könyvéhez hasonló, jelentős összefoglaló munkák születtek és születnek jelenleg is, melyek a jelenkori zsidó népesség európai részének kialakulását, társadalmi viszonyainak fejlődését, a politikai megújulás körülményeit, a XVIII–XIX. században kialakuló nemzetállamokhoz való viszonyukat, valamint a törvényszerűen jelentkező asszimiláció paradoxonait, illetve azok válságát vizsgálják, egészen a modern antiszemitizmus elméleti és gyakorlati megjelenéséig. Könyvünk azonban a soá túlélői számára jelentkező új társadalmi integrációs körülményeket is ismerteti Kelet- és Nyugat-Európában egyaránt, mint ahogy a feltárt tényanyag egyértelműen azt mutatja, hogy az európai zsidóság társadalomtörténete nem zárult le a XX. századdal. A szerző egyszerű és világos nyelvezete, kitűnő didaktikai érzéke nyújt segítséget ahhoz, hogy a történész olvasókon kívül a „laikusok" is közelebb kerülhetnek bizonyos történelmi problémák megértéséhez. Így a már túlságosan is átpolitizált vagy éppen szubjektív módon megírt munkák után ritkán feltett kérdései és szempontjai miatt izgalmas társadalomtörténeti áttekintést tarthat kezében az olvasó még akkor is, ha az egyes fejezetek kidolgozása terén apró tudományos színvonalbeli különbségeket érezhetünk. Társadalom-, gazdaság- és politikatörténeti vonatkozások figyelembevételével, jogi és teológiai összefüggések ismertetésének vizsgálatával sikerül úgy bemutatnia egy korszakot, hogy nem süllyed bele azok elemezgetésébe. Castello messzemenőkig bizonyítja tudósi kvalitásait, építve sok tekintetben mások kutatásaira, anélkül, hogy eredetiségéből veszítene. Bibliográfai jegyzetanyaga alapvető forrásokra és áttekintő művekre támaszkodik, a nagyobb régiókra vagy konkrét időszakokra összefoglalásokat használ fel. Névmutatója, utalásszerű jellemzései a kevésbé közismert személyiségekre is kiterjednek. A könyv méltó helyet foglal el a H. Holt referenszkönyvek sorában. Elena R. Castello: The Jews and Europe (A zsidók és Európa). New York, H. Holt, 1998. 239 p.Csukás Judit